A nagy teremből tovább, hátrafelé menve jutunk az úgynevezett „sárga szobába”. Az ablak előtt, alacsony posztamensen helyezkedik el a Zsuzsanna a fürdőben (1922) című, földre kuporodó, s magát – a leskelődők ellen védekezve – gazdag redőzésű lepellel takaró, finom eleganciával mintázott egészalakos, feketére égetett pirobazaltból kivitelezett akt. A pirobazaltnak színes, mázas változata lett a festőbarát feleségéről, Nádler Róbertnéről (1926) készült föltűnő elevenségű, derűt sugárzó portrénak az anyaga.
Ugyanitt, egy öreg zongorán tekinthető meg Prohászka Ottokárnak, az 1927-ben elhunyt székesfehérvári püspöknek Bory Jenő által készített, fehér gipszbe öntött halotti maszkja is. A „sárga szobából” balra még egy kisebb szobácska nyílik, amelyben, a Szégyenkező egy újabb példányán kívül, figyelmet érdemel a festőművész Balló Ede portréja. Balló barátja és tanártársa volt Borynak, de bizonyára egyfajta példát is jelentett számára a „régiek” föltétlen tiszteletével.
Balló Ede (1859–1936) ugyanis elsősorban mint Velazquez és a németalföldi nagymesterek ismerője, képeiknek másolója vált híressé. Hatalmas másolatgyűjteményével a Szépművészeti Múzeumot gazdagította. Ebben a hátsó szobában látható a Bory család családfája is. ‹ Képtár – Műterem fel Százoszlopos udvar ›