Az előtéren áthaladva jutunk el a tulajdonképpeni műterembe. Az ajtón belépve, a kazettás mennyezet alatt egyszeriben föltárul előttünk a tágas, komoly belmagasságú, impozáns valóban „lovagterem”-hez méltó tér. Ma persze már nem készülnek itt újabb szobrok, mégis, amit látunk az nem csupán a falakon függő képek és a posztamenseiken álló szobrok kiállító helye, hiszen itt a hely maga is emlék, ha úgy tetszik: önmaga múzeuma.
A látvány kétségtelenül legszembetűnőbb eleme a Sebzett hős (1927), a Műegyetem első világháborús hősi halottainak emlékére készült szobor eredeti gipsz modellje. A hatalmas figurát 2000-ben erről öntötték ismét bronzba, így pótolva az 1949-ben helyéről eltávolított és később a Sztálin-szobor anyagához fölhasznált eredeti emlékművet. A hatalmas gipszöntvény közelében áll a mester egykori, tekintélyes, dúsan faragott, eklektikus stílusban készült íróasztala és a hozzá tartozó karosszék.
A nagy teremnek jobbra, az íróasztal mögött megbújó bővületében, az üvegezett asztali tárlókban régi fényképeket és iratokat, érdekes családi és hivatalos dokumentumokat tanulmányozhat a kíváncsi látogató. A terem falainak, gyakorlatilag szinte minden szabad felületét képek takarják, s nem egy akad, amelynek már csak festőállványon jutott hely. Itt láthatjuk Székely Bertalannak (1835–1910), a nagysikerű történeti festőnek, a Mintarajziskola, majd a Képzőművészeti Főiskola egyik alapítójának tanítványáról, Borynéről festett arcképét.
Mellette a modellnek, a fiatal festő Komócsin Ilonának (1885–1974) a mesterét, Székely Bertalant ábrázoló portréját találjuk. A korszak egyik legfoglalkoztatottabb, akadémikus stílusban dolgozó portréfestőjének, Karlovszky Bertalannak (1858–1938) több művét is fölfedezhetjük a gyűjteményben. A nagybányai festészet stílusát követő Benkhard Ágostontól (1882–1961) Víkendezők című életképét csodálhatja meg a látogató. Ebben a teremben függ a falon Rakssányi Dezső munkája is, a Bory Péter lakodalma 1476-ban. És persze, a szobrok.
Többnyire ezek is a falak közelében, posztamenseken állnak, de ha fölnézünk, két oldalt, a magas műteremablakok párkányán is kisplasztikák gipszeinek egész sorát látjuk. A teremben, a Sebzett hőssel átellenben az Építészet (1914) jelképes figurájának gipsze áll, magasra emelt jobbjában függőónnal, baljában a fehérvári Jézus Szíve templom makettjével.
Nem messze van tőle az 1960-ban Agárdon fölállított, alumíniumban kivitelezett, mezítelenségét merészen föltáró akt, A tó tündérének életnagyságú gipsze, s a korai Csók (1908) kompozíciójának egyik változata. Ebben a sorban látjuk a nagyon kifejező tartásban térdeplő akt, a Vágyakozás (1929) feketére égetett pirobazalt változatát (mellyel 1929-ben a barcelonai világkiállításon ezüst érmet szerzett), s az ugyancsak ebből az anyagból készült, de világos színezetű, karakteres Petőfi (1921) és Rembrandt (1921) portrékat.
A sarokban, Bory Jenőnek az Édesanyját ábrázoló arcmása fölött a falon, Prohászka Ottokár püspök kezéről készült gipszöntvény látható. Csaknem a terem közepén áll Bory mester művészetének egyik legszebb, stílusában még a 19. századi historizmus évtizedében fogant, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) roppant hiteles megjelenésű kisbronza, a Keresztelő Szent János (1920 körül) egészalakos bronz figurája. Keresztelő Szent János szobra ezen Bory szobra Muraszombaton a Szent Miklós plébániatemplom keresztelő-kútján áll.
A műteremből érdemes rövid időre kilépni az előtte húzódó árkádos kiképzésű erkélyre, ahonnan remek kilátás nyílik a kertre és teraszokra. ‹ Képtár – Rádiós szoba fel Képtár – Sárga szoba ›